Busan

Nos a busani kirándulásunk során voltak jó, és kevésbé jó élményeink is. A "szállodánk" az utóbbi csoportjába tartozott, de olyan szinten, hogy bár két éjszakát fizettünk, a másodikat már itthon töltöttük. Ami biztos, hogy aki erre járna az ne a JJ Inn nevű hotelt keresse... A bookingon nagyon szépnek és jónak tűnik, ezért is esett rá a választás, de meggyőződésem, hogy a visszajelzések jelentős része kamu, ahogy a 8.8-as pontszám is erősen túlzó. Vagy csak minket nem szerettek... Az, hogy az ablak egy tűzfalra néz nem túl nagy baj, jó igényesen megoldották a kérdést egy provence-i látképpel. Az viszont már problémásabb, hogy ugyanennek az ablaknak a hangszigetelése maximum nulla, de ahhoz is inkább csak alulról konvergál. És ez főleg akkor probléma, ha építkeznek a környéken. És ezek olyanok, hogy nem esik ki a kezükből a kalapács 16:00-kor. Itt éjfélig dolgoztak. Aztán végre csend lett... egészen 00:15-ig, amíg valószínűleg a műszakváltás zajlott... Ehhez az élményhez járt még egy kicsi és kényelmetlen ágy, plusz két akkora párna, hogy annyi anyagból nagyjából 6-8 normál méretűt is ki lehetne hozni. A pontot az i-re viszont a fürdőszoba tette fel. Fürdőkádból én ilyen kicsit még képen sem láttam, de nagyjából mindenre ez volt jellemző. Egy átlagos párizsi motel fürdőszobája tágasnak nevezhető ehhez képest. És nem mehetek el szó nélkül a lefolyó víz elvezetésének forradalmi megoldása mellett sem. Merthogy a kádból és a mosdóból kifolyó vízet egy-egy csövön keresztül nemes egyszerűséggel egyenesen a fürdőszoba padlójára vezetik, hogy onnan a helyiség közepén kialakított lefolyón keresztül távozzon. Tiszta mázli, hogy csak a csap és a fürdőkád esetében alkalmazták ezt a leleményes megoldást a szennyvíz elvezetésére... Sajnos meglepetésünkben csak néhány fotót készítettünk itt.

Hogy hamar túlessünk a negatívumokon, jöjjön mindjárt a másik nagy csalódás, Dél-Korea legnagyobb akváriuma. Ami egyrészt nem túl nagy, másrészt drága, harmadrészt elég unalmas. A budapesti állatkertben például lényegesen jobbak az attrakciók. Itt volt például vidra etetés (megfogalmazni is nehéz lenne, milyen izgalmakat éltünk át), de a "Music Talking show with the Diver!" című mutatvány is hibátlanra sikerült. Bár gyanús, hogy nem mi voltunk a célközönség :) 

Végül vártunk vagy 40 percet a cápaetetésre. Mit mondjak... Vérszomj, tömény izgalom, elképesztő feszültség, életveszély... na az nem volt. Csak kövér és jóllakott állatok. De most már legalább mindenki tudja, hol szeret a cápa :)

De ezen kívül minden jó volt ám. Meglepő módon a tengerpartot kimondottan élveztem, főleg, hogy nem volt túl meleg, nem kellett belemenni a vízbe és nem volt tele emberekkel :) Van aki egyébként simán öltönyben ugrott le egy kicsit a homokba, más pedig utcazenéléssel próbálkozott. Melinda pedig már kicsit unta a fotózkodást :)

A fotózkodás egyébként is egy érdekes dolog itt. Ha megállítanak, hogy fotó-fotó, akkor három dolog történhet: 1. szeretnének megkérni, hogy fotózd le őket (ez a legkevésbé valószínű, talán még nem is fordult elő) 2. szeretnének egy közös fotót veled (ez már sokkal gyakoribb) 3. szeretnék felajánlani a segítségüket, hogy ne béna szelfivel próbálkozz. Így készült például az alábbi kép is. Közben persze a háttérben, az önkéntes fotós ismerősei közül legalább hárman szórakoztak nagyon jól rajtunk :)

De vissza a tengerpartra. Két híres partszakasz van, a Haeundae és Gwangalli beach. Előbbi szerintem szebb, de ami igen menő, hogy mindkettő mellett van kialakítva egy rekortán futó/sétáló pálya. A Gwangalli-nál biciklizni is lehet, sőt bringát is lehet kölcsönözni. Plusz egy csomó helyen vannak kitéve egyszerű edzőgépek is, amiket bárki használhat.

Szerencsére a szállodánk opcióként sem kínált reggelit, a part viszont ideális helyszín volt annak elfogyasztására (úgy délután egy óra magasságában). Alig vásároltunk valamit... Nem is Koreában lennénk egyébként ha senki sem jött volna oda közben beszélgetni kicsit.

Aztán voltunk még a halpiacon, amit nem érdemes kihagyni. Kóstolni csak keveset tudtunk, de amire rápróbáltunk, az hibátlan volt. Képek itt nem nagyon készültek, mert akkora volt a tömeg még késő délután is, hogy elővenni is esélytelen volt a fényképezőgépet. Cserébe a Busan Tower-nél egészen kevesen voltak, annak ellenére, hogy ez olcsó is volt meg jó is. Egyrészt szinte az egész várost lehet látni, másrészt a parkban egész komoly kiállítás is volt. Ezt megközelíteni egyébként a pályaudvar utáni második metrómegállótól érdemes, mert onnan mozgólépcső visz fel. Mi persze hátulról kerültünk, úgy egy kicsit masszívabb menet, de legalább a belváros sűrűjén keresztül vezet az út, ami pont olyan tömött, mint a halpiac. Néhány kép a toronyból:

Az pedig így néz ki amikor este 8 körül kiderül, hogy a reggeli maradékából nem mindent hagytunk a pályaudvaron a csomagmegőrzőben :)

A csomagmegőrző egyébként igen menő, a kisebb fajta (néhány normál hátizsáknak elegendő) 300 forint egy napra, a nagyobb pedig kábé egy ezres. És, hogy ne lehessen elhagyni vagy lemásolni a kulcsot, az egész rendszer ujjlenyomatos azonosítással működik. De erről nincs kép, mert olyan gyorsan sikerült kinyitni, hogy lemaradtam a teljes eseményről. Cserébe néhány kép a parkban lévő kiállításról.

Szóval Busan jó. Aki a környéken jár az ne hagyja ki. Maximum az akváriumot, de azt simán. Szöulból nagyjából egy óra repülővel vagy bő két és háromnegyed óra KTX-szel.