Mielőtt újra elindulnának a koreai történések, jöjjön egy gyors
összefoglaló a hongkongi kitérőről.
Leginkább talán az időjárással kapcsolatos élmények élnek még élénken bennem,
főleg azért, mert ennek eredményeként még éppen csak a közepén tartok
egy jól sikerült megfázásnak. Hogy hogy lehet 35 fokban megfázni? Nagyon
egyszerű... Ugyan kint az utcán 35 fok van 80-85% páratartalom mellett,
ellenben bent (értsd metró, busz, reptéri kisvonat, pláza, üzletek,
bármi) nagyjából 18-19. És amit kint kiizzad az ember, az bent szépen
ráfagy... Szerintem ők még nem hallották azt a tételt, hogy a légkondit
max 6-7 fokkal állítsuk hidegebbre. A legdurvább talán a repülő volt,
ahol a szellőzők környékén szemmel is látni lehetett a beömlő hideg levegőt, plusz a nyomaték
kedvéért néha apróbb jégdarabok is hullottak az utasok
ölébe. Szóval azt hiszem, hogy időjárás szempontjából nem a nyár az
ideális időpont Hongkong meglátogatására. És ilyenkor itt valószínűleg
az számít a menőbb helynek, ahol hidegebb van. És mivel Hongkong egyik fő
attrakciója a vásárlás, menő helyekből nincs hiány. "Órabuziknak"
kimondottan ajánlott, szerintem a legnagyobb márkák készleteinek
jelentős része koncentrálódik ebben a városban. Egy kisebb sarki
plázában általában csak 2-3 helyen lehet venni Rolexet meg Omegát...
A
város legszebb része egyértelműen a sziget északi oldala, amit persze
kellő távolságból (leginkább a szárazföldről) és este érdemes megnézni.
Nehéz ezt egy fotóval visszaadni (pláne ha csak mobiltelefon van
kéznél), de tényleg elképesztő látvány.
 |
| Hongkong sziget |
Úgyhogy kedves kőgazdag
ismerőseim, legközelebb az Intercontinentálban foglaljatok kikötőre
néző szobát... Az alap meg fog állni 100.000 forint körül éjszakánként.
Persze reggeli nélkül. Aki meg valamiért nem szereti ezt a
szállodaláncot, az nyugodtan sétálhat is a parton, a látvány majdnem
ugyanaz. Csak az egy négyzetméterre jutó emberek száma magasabb egy
pöttyet. És mivel a rákot általában túlfokhagymázzák az Intercontinentál
konyháján, mi is inkább máshol kerestünk szállást, és maradt az esti
nézelődés a partról. Ahol sikerült találni egy olyan lépcsőfordulót ami
meg volt világítva, esélyt adva arra, hogy egy fotón ne csak a város
fényei látszódjanak a háttérben, hanem az arcok is. Na gondoltuk HZ-vel,
hogy akkor itt az alkalom, készítsünk egy közös fotót a várossal.
Csakhogy a közelben állomásozó kisebb turistacsapat is úgy gondolta,
hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy egy közös fotót lőjenek. Csak
ők egymás és a város helyett inkább ránk gondoltak. Készült fotó
mindenkivel: együtt, külön-külön, párokba rendezve, napszemüvegben,
napszemüveg nélkül, mutatva valamit, illetve ezek minden elképzelhető
kombinációjában. Kezdetben csak néhányan voltak elég lelkesek/bátrak,
hogy megkérjenek minket egy közös képre, de a végére már senkiben sem
maradtak gátlások :) 15-20 perc után gyakorlatilag úgy kellett
elszöknünk... Sajnos a mi telefonjainkkal csak néhány kép készült, de
azt megtippelni is nehéz, hogy vajon hány lájkot kaphattunk összesen :)
Mondjuk ezek után már egész más fíling volt végigsétálni a hírességek
sétányán is :)
 |
| Hírességek sétánya (mellett) |
Másnap Makaót vettük célba, de sajnos
csak egy villámlátogatásra volt időnk mert nekem 1-kor még regisztrálnom
kellett, HZ-nek meg este HKG-ból repült a gépe. A hajós út teljesen
rendben volt, talán csak a kikötői hullámzás tűnt elsőre durvának. De
kint a nyílt vízen már semmit nem lehetett érezni. Szerencsére Makaóra
már úgy érkeztem, hogy tudtam mivel kell bemenni a belvárosba, plusz egy
feltöltött buszkártya is volt a zsebemben. Mindezt annak ellenére, hogy
sosem jártam ott. Történt ugyanis, hogy az úton (még Pécs és Budapest
között) összefutottam egy magyar sráccal, akivel együtt mentünk egészen
Hongkong-ig, és aki most Manilában él. De most tényleg... mekkora esély van arra, hogy valaki olyan mellé ülsz be reggel a reptéri transzferes autóba, aki utána Hongkong-ig melletted fog ülni? Egyébként előtte élt már Hongkongban,
Ausztráliában, Finnországban és természetesen Makaón is. Volt vagy 30
éves... és egyáltalán nem kizárt, hogy ki is hagytam pár országot a
felsorolásból. Szóval tőle kaptam a kártyát meg az instrukciókat is.
Ennek megfelelően a nagyobb kaszinók ingyenes buszjáratai közül
kiválasztottunk egyet, és azzal közelítettük meg a terepet. Maga a
kaszinó, a Grand Lisboa kívülről is elég brutál volt, belülről meg pláne. Főleg egy olyannak, aki nagyjából
még soha nem járt normális kaszinóban.
 |
| Grand Lisboa |
A mélygarázs szintjén
volt a legolcsóbb élő kártyás játék, itt a minimális tét egy laza 300 HKD
(9000 forint). De ilyet alig lehetett találni. Inkább az 500 és az 1000
HKD volt az alap. Igen, ez egy leosztás minimális ára mondjuk a
Blackjackben. És ahogy halad felfelé az ember a mozgólépcsőkön, a tétek
csak emelkednek. És nem három emeletes a hely... De még lent is úgy
dobták az asztalra az emberek a millió forintokat, mintha csak egy
köteg megmaradt jugoszláv 1000 dínárost dobnának be. Egyszerűen
elképzelni sem tudom, hogy mi mehet 5-6 emelettel feljebb.
 |
| Alagsor... |
Ferinek
szerettünk volna hozni egy zsetont, ezért beváltottam 300 HKD-t... Csak
ekkor még kicsit félreértelmeztem a dolgot, mert azt hittem, hogy 300 a minimum
beszálló, és 50 a legkisebb tét. Vagyis legrosszabb esetben 5
leosztásra, meg egy megmaradó zsetonra számítottam. De nem... 300 volt a
minimum tét, az 50-ről meg azóta sem tudom, hogy mi lehetett. Az
eredményességgel kapcsolatban meg maradjunk annyiban, hogy nem
melegedett meg a szék a fenekem alatt, plusz zsetont se hoztunk haza...
 |
| Már ne keressétek... |
A bosszú után a már említett időhiány miatt sajnos nagy kalandozásokba nem tudtunk
bonyolódni, csak néhány fontosabb látnivalót sikerült bejárni, meg nézelődni kicsit a kikötő és a kaszinók közti szakaszon.
 | ||
| Azért Makaó sem csúnya |
Plusz
újra hozzájutottam a sütihez, ami a nyári portugál kirándulás óta
hiányzott. Nem volt rossz, de Lisszabonban azért csak jobban értenek
ehhez a műfajhoz :)
 |
| Kicsit több cukorral dolgoznék :) |
Miután HZ elrepült, nekem még vissza volt a
konferencia, aminek megközelítése kimondottan nagy élmény volt
öltönyben. Pedig csak 10 perc séta mielőtt le lehetne menni a fagyos
metróba, de az pont elég volt ahhoz, hogy a reggel elfogyasztott teát és
fél liter vizet hiány nélkül izzadjam ki. Maga az előadás a jelek
szerint jól sikerült, mivel végül nekem ítélték a konferencia Best Paper
Award-ját :)
 |
| Mondjuk nekem még sikerült helyesen leírni a "Smartphone" szót |
Ami még érdekes volt, hogy Hongkongban találkoztam az
oviedoi egyetem egyik oktatójával, ami csak azért vicces, mert működő
kapcsolata van velük az otthoni tanszéknek, plusz már egy szakdolgozóm
is érkezett onnan. De oktatóval még sosem találkoztam korábban. Mondjuk
ebben sem volt sok köszönet, elég röviden sikerült lezárnia a
beszélgetést. Na mindegy is. Ez volt Hongkong és Makaó, hamarosan következnek a koreai bejegyzések is :)
