Közlekedés 2.

Buszmegálló. Kialakított hely (mármint buszöböl) az nincs.  Jó esetben kiteszi a vészvillogót és megáll az út szélén valahol a tábla közelében. De általában az út szélét sem veszik túl komolyan, megállnak egy, meg két méterre is tőle. Ma viszont két ettől különlegesebb dologban is részünk volt. Kezdődött a belvárosban, mikor egyetlen buszmegállóba érkezett meg 6-7 busz egyszerre. És ilyenkor nem az van, hogy beáll az első, leszállás, felszállás, továbbmegy és jöhet a következő, hanem megáll mindegyik szép sorban egymás mögött, az emberek meg rohannak. De a mi sofőrünk rendes volt, mert azt az 5 busznyi távolságot nyitott ajtóval tette meg a tábláig, hátha valaki még felpattan. Na jó, meg is állt végül, mert volt aki nem volt elég gyors. Ennél csak a leszállás sikerült jobban, mert ott még a szokott módon se törte magát az ember, elment a külső sávban álló sor mellett a buszmegálló vonaláig, megállt a belsőben, és nyitotta az ajtókat. A nép meg szaladt a kocsik között át a járdára :)

Közlekedés

Biztos itt is vannak szabályok... Meg az is biztos, hogy nem sok közük lehet az általunk tanultakhoz. Megfejteni egyelőre még nem is sikerült őket, úgyhogy következzen csak néhány apró tapasztalat, ami közelebb vihet hozzájuk. Vagy éppen távolabb :)

Duda. Az egyetlen ami eddig biztosnak tűnik, hogy minden kilométeren legalább egyszer mindenkinek kötelező használni. Például ha valaki két centit eltér a sávjának közepétől, azt le kell dudálni. Ha valaki a zöld lámpára 0,1 másodperccel hosszabb reakcióidővel indul el, mint egy középszintű F1-es pilóta, azt le kell dudálni. A gyalogost, a belváros kellős közepén, ahol faltól-falig a járdán és az úttesten is egybefüggő embertömeg mászkál, le kell dudálni. Szóval ez itt nagyon fontos. És az egészben az a leginkább érdekes, hogy eddig egyetlen egy balesetet sem láttunk. De igazából még törött autót se nagyon... Lehet, hogy ez tényleg működik!?

Zebra. Alapvetően négy dologra használják: talán a legfontosabb funkciója, hogy motorral át lehessen jutni az út egyik oldalán lévő járdáról a másikra. Aztán használják a taxik is, jellemzően ennek a kellős közepén teszik ki az utasokat. Harmadrészt parkolásra is kiváló, rövid és hosszú távon egyaránt. Végül van a hagyományos funkciója is, gyalogosok kelnek át rajta az egyik oldalról a másikra. De nagyon fontos, hogy mikor zöldre vált a lámpa, akkor nem szabad csak úgy ész nélkül elindulni. Először alaposan körbe kell nézni, hogy van-e mozgó jármű néhány száz méteres körzetben. Ha van, akkor az esélyes, hogy még pont át fog érni előttünk, hiába zöld a gyalogosnak. Ha ez rendben, még akkor sem szabad kapkodni, mert ilyenkor lőnek ki a tömegből a motorosok... Ja, és azt, hogy a zebránál a gyalogosnak van elsőbbsége, azt el kell felejteni. Egyetlen egyszer nem fordult elő, hogy megállt volna egy autó, hogy átengedjen.

Járda. Két fő funkciója van, a közlekedés és a parkolás. (Meg köpni is szigorúan oda kell, mert utána ott jól el lehet karistolni a cipővel - de ez most nem ide tartozik) Szóval a járda használóinak köre nem korlátozott, autóval, motorral, kerékpárral és gyalog is igénybe lehet venni. Természetesen van a járda mellett 3+3 sáv az autóknak/motoroknak és 1+1 sáv a kerékpárosoknak is, de ez senkit nem korlátoz semmiben. Parkolás szempontjából pedig jellemzően az "egy hely mindig van" elv érvényesül. Ma például egy Kato Berger típusú daru talpalt le keresztbe a járdán. De semmi gáz, simán ki lehetett kerülni a 8 sávos úton, ahol 80-nal hasítanak közben.

Megkülönböztető jelzés. Valószínűleg konkrét szabályok ezzel kapcsolatban nincsenek, maximum ajánlásokat fogalmazhattak csak meg, de ez meg látszólag senkit sem érdekel. Busanban 2-3 tűzoltóautó próbált elindulni a laktanyából. Bepattantak a kocsiba, hang, fény fel, gördülne ki az első gépjármű, de nem megy, mert a gyalogosok kedélyesen sétálgatnak az épület előtt. De úgy, hogy tőlük néhány méterre ordít a sziréna. Szerencsére nem volt tömeg, úgyhogy 15-20 másodpercnél nem is vesztettek többet azon a 3 méteren. De csak ezután jött a neheze: kikanyarodni az útra. Merthogy az autókat pont annyira (nem) érdekelte az egész, mint a gyalogosokat. Cserébe ők 2x3 sávon mentek hosszú sorokban. Na ekkor jött még két ember az épületből, hogy feltartsák a forgalmat. Nagyjából 30-40 másodperc kellett ahhoz, hogy ez sikerüljön is nekik. Amelyik sávba bementek ott megállt a sor, de a többiben simán mentek tovább. A teljes mutatvány eltartott legalább egy percig. De láttunk azóta már mentőt is, ami kb pont ennyire izgatta fel az autósokat.

Egyebek. A belvárosban tényleg annyi az ember, hogy nem is értem, hogy oda kocsival egyáltalán miért megy be bárki is. Volt olyan, hogy valaki fogta magát, ott az út közepén kiszállt a kocsiból és bement egy kávéért a közeli kávézóba. De úgy, hogy ő volt a sofőr. És persze őt is le kell dudálni, de ettől még simán megehette volna az ebédjét is, annyira be volt állva az egész környék. Aztán meg kell említeni azt az egy esetet is, amikor gyalogosként a zebrán még a pirosban is nekünk volt elsőbbségünk. Merthogy ott állt egy rendőr, aki feltartotta a forgalmat a délutáni csúcsban amíg átértünk. Pedig mi már el sem akartunk indulni. Hiába, ha meglátnak egy külföldit, annak nagyon meg tudnak örülni :)

Egy kis Amerika

Ha már itt vagyunk Koreában, mi más lehetne a vasárnapi program, mint meglátogatni egy amerikai katonai bázist... Persze azért ez nyilván nem olyan egyszerű, kell hozzá egy ismerős is, akinek van bejárása, plusz vendégeket is vihet magával. De szerencsére ebben nem szenvedünk hiányt. Felmerülhet még a miért kérdése is. A válasz egyáltalán nem bonyolult: a kaja miatt :) Mert hát nem rossz a koreai konyha, de azért az indokoltnál jóval kevesebb benne a hús, és jóval több az édes és a csípős. Cserébe a bázison vasárnap all you can eat van, amerikai, mexikói és európai konyhával. Kihagyhatatlan :) Így esett hát, hogy Camp Walkerben ebédeltünk, köszönhetően Lorne igen kedves és visszautasíthatatlan meghívásának. Jó volt... Talán sikerült annyi húst megennem, hogy a maradék itt töltött időre már kitartson... Az Evergreen golfklubban meg nem kizárt, hogy árat emelnek a jövő héten. De az is lehet, hogy többet nem engednek be a bázisra... Érdekes világ egyébként. Van bent saját benzinkút, kórház, egy csomó bolt, még annál is több amerikai gyorsétterem, golf- és baseball pálya, iskola, templom, hogy csak azokat említsem, amiket láttam is. Plusz van bowling pálya is. És hát hol máshol bowlingozzon az ember életében először mint egy Koreában lévő mini Amerikában. És ahhoz képest, hogy a Melinda is totál kezdő volt a témában mindketten gurítottunk egy strike-ot abban az egyetlen játszmában, amit időnk engedett. Soha rosszabb kezdést! És az sem elhanyagolható, hogy volt cipőjük a méretemben. Persze mindjárt úgy kezdtük, hogy a lehető legnagyobbat kérem, mire megkérdezték, hogy 17-est? Úgyhogy vissza kellett venni az arcból, és megelégedni egy 15-össel :) És a látogatásnak még egy nagyon fontos hozománya volt: azt is megtudtuk, hogy ruhát, cipőt az én méretemben kizárólag az amerikai bázisokhoz vezető utak mentén működő üzletekben, vagy bent a bázison (ÁFA nélkül) fogok kapni. De ott biztosan.