2015. április 3., péntek

Viktor@Singapore

Ismét egy különkiadás, ezúttal Szingapúrról. Persze lesz majd koreai vonatkozás is, hogy azért mégse szakadjunk el teljesen az elvárt keretektől. Nos, röviden összefoglalva azt tudom mondani, hogy Szingapúr nem az a hely, ahová az ember egy hónap távollét után már vissza akarna menni... Ami biztos, hogy sok szépséget napközben nem lehet benne találni, de azért este hozza azt, amit egy hasonló nagyvárostól elvár az ember. Szóval pár napot (éjszakát) mindenképp érdemes rászánni, ha egyszer úgy alakul az élet, hogy arra jár az ember. De, hogy ne ilyen mit kell tudni Szingapúrról típusú írás legyen ebből, inkább maradok a szokott vonalon.

Az odaút kimondottan jó volt, Budapest és Doha között megvolt a vészkijárat, aztán Dohában egy laza 6 órás várakozás... Itt jópénzért bevállaltam az Oryx Lounget, ami kimondottan jó ötletnek bizonyult. Nagyjából 10e forintért olyan kényelmes fotelt kap az ember, hogy 4-5 óra üldögélés után se nagyon akar kimenni. Plusz a kaják is extrák. Bevallom, hogy mire Szingapúrba értem már kezdtem rosszul érezni magam a sok evéstől zabálástól, főleg, hogy a Qatar gépeken is hibátlan volt minden. Főleg az epres sajttorta... ami leginkább azért vicces, mert én ugye nem nagyon mozgok gyümölcs vonalon. De abból nagyon sokat tudtam volna vállalni :) Ezalatt a 4-5 óra alatt persze nem csak a húsokat és a sütiket tápláltam be, hanem annak is utánanéztem, hogy hogy jutok majd el a szállásra, melyik szolgáltatónál vegyek mobilnetet (mert anélkül ugye egy lépést sem) meg milyen passok vannak a tömegközlekedéshez. Úgyhogy a reptéren már simán ment minden, egyedül csak az viccelt meg, hogy a metróra jegyet adó automata nem fogadott el kártyát, ezért vissza kellett menni egy emeletet az ATM-hez. Pedig egyébként szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, amit az is jól mutat, hogy összesen 10e forintnak megfelelő helyi dollárt vettem fel, és ebből még maradt is a végére. Pedig Szingapúr nem olcsó hely, egészen konkrétan a világ legdrágább városa. De leküzdöttem a készpénz parát, jött a metró. Elég gyorsan telt az út, ami annak volt köszönhető, hogy egy helyi lány remekül elszórakoztatta az utasokat... Szeretett volna leülni valaki mellé, de mikor valahol a mozdulatsor közepénél járt, elindult a szerelvény. Ennek köszönhetően tökéletes pontossággal ült bele a kiszemelt hely mellett ülő férfi ölébe... Nehéz lett volna eldönteni, hogy melyikük lepődött meg jobban, de mindketten olyan arcot vágtak, hogy azonnal kitört a röhögés. Még néhány megállóval később is elég volt csak ránézni valakire, és már mindketten szenvedtünk, hogy ne nevessünk túl hangosan :) Így végül kimondottan jó hangulatban érkeztem a Bugis megállóhoz, ami pár perc sétára volt a szállodámtól. Persze a pár perc akkor igaz, ha tudja az ember, hogy merre menjen... Sajnos itt a Google Maps nem mutatja a metró kijáratait, úgyhogy érzésre indultam neki. Első lépésként nulla perc alatt sétáltam bele a tipikus nagyvárosi csapdába, a plázába vezető metrókijáratba... Ez keleten különösen divatos, és két veszélye van: egyrészt igen macerás benne bőrönddel közlekedni (ráadásul hülyén is néz ki), másrészt szinte lehetetlen kitalálni belőlük az utcára, mert ugye még azt se tudni általában, hogy legalább az emelet jó-e... Ebben a konkrét esetben egy Taxi feliratú tábla mentett meg, mert azért azt sejtettem, hogy azok nagyjából az utcaszinten lesznek. Itt a GPS támogatásától már kellő önbizalommal felvértezve indultam a szálloda irányába. Csak Szingapúr nem olyan hely, amit bőröndös gyalogosokra terveztek. Mert vagy nincs járda, vagy olyan keskeny, hogy Pécsen is kevés lenne, illetve az sem kizárt, hogy le van zárva. Cserébe szinte mindenhol van tető a járda felett, hogy megvédje az embereket a tűző naptól vagy az éppen szakadó esőtől. Végül egy templomon és pár kisebb vendéglőn átvágva sikerült bejutni a hotelbe. Gyorsan elmentem még megnézni a konferencia helyszínét, hogy ne élesben kelljen majd keresgetni. Kb. 3 perc sétára volt egymástól a két szálloda, de köszönhetően az éppen zajló felújításoknak és az ehhez kapcsolódó lezárt utaknak és járdáknak, 2017 közepéig legalább 12 perc eljutni egyikből a másikba. Ez 30 óra utazás után pont elég is volt ahhoz, hogy máshová aznap már ne akarjak menni :)

Másnap viszont kezdődött a nézelődés. Első körben a legnagyobb durranásnak tűnő Marina Bay Sands Hotel környékét vettem célba, de igazából a mögötte lévő parkba jutottam el. Mondjuk akkora ez a szálloda, hogy annál sokkal közelebbről megnézni is nehéz lenne. Aki néz Forma1-et, annak biztosan ismerős.

Marina Bay Sands
De egyelőre térjünk vissza a parkba, ahonnan a kép is készült. Mert ekkor még úgy tudtam, hogy a szálloda tetejére csak a vendégek juthatnak fel. Szóval ebben a parkban laknak a szuperfák, amik bazi nagy napelemes mesterséges fák, éjszaka szépen kivilágítva.

Szuperfák nappal
Plusz van még itt két giga üvegház is, az egyik ha minden igaz, akkor világrekorder méretben. Talán pont az, ami az előző képen is van. Vagy a másik :) Nem igazán tudom, hogy min, de valamiért felbuzdultam annyira, hogy bemenjek ezekbe... Na ez több okból sem volt jó döntés. Egyrészt a kinti 32 fokkal szemben bent nagyjából 18 fok lehetett, ami nem annyira esett jól, másrészt nagyjából 5000 forint volt a beugró. És ezért mi volt bent? Na mi? Virágok...

Üvegházak óriáskerékkel
Az egyikben tulipán kiállítás volt. Hát mit mondjak, felejthetetlen élmény volt. Csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akik jártak már Hollandiában :)

Volt piros, sárga, rózsaszín...

...meg fehér is
A másikban egy esőerdő szerű téma volt berendezve, de ez is szigorúan 18 fokra hangolva. Cserébe nem volt egyszerű kijutni belőle, mert néhány lelkes turista ügyesebben fogta meg a látogatókat, mint a safety car a teljes mezőnyt a Forma1-ben.

Volt vízesés

Hegyoldal

És Legoból készült húsevő növények is...
Mikor végre sikerült kijutni, akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy visszatérítést kérek. Csak aztán az jutott eszembe, hogy ha megkérdezik, hogy jó, csak mondjam már el, hogy mire számítottam, akkor azért lehet zavarba jöttem volna. És igazából még most sem tudnám megmondani, hogy mi vett rá arra, hogy belépőt váltsak... De aztán már kint egy tábla egészen felvidított.

Persze egy sem keresztezte az utamat :(
Hogy mennyire drága Szingapúr, arra jó példa, hogy a belépőjegyek általában 23 és 29 szingapúri dollár között mozognak, ami kb. 4700 és 6000 forint közötti összeget jelent. De még ennél is durvább, hogy sikerült egy nem túl menőnek látszó helyen innom egy korsó (pint) sört 17,65 dollárért, azaz 3600 forintért... Mondjuk korrektül kihozták az itallapot, azon 15 dollár volt. Na erre jött még rá a szervizdíj és az adó (ha minden igaz). Mennyi lehet vajon mindez fent a Marina Bay Sands Hotel hajójában!?
Itt ittam életem legdrágább sörét
A sör végére arra jutottam, hogy nem túl izgi a város,  úgyhogy visszamentem kicsit pihenni, hogy este tehessek egy új próbát. Közben elsétáltam a parlament mellett, ahol elég komoly mennyiségű ember várakozott arra, hogy végső búcsút vehessen az ország első miniszterelnökétől. Érdekes volt látni a temetés napján is a várost, ahol a szakadó esőben százezrek álltak az út mellett és várták, hogy elvonuljon előttük a konvoj. Kicsit olyan volt, mintha a kedves vezetőt ünnepelnék egy egészen másik országban, csak itt önként mentek ki az emberek az utak mellé. Elég komoly különbség... Szingapúr lakosságának egyébként kb. 10%-a ment el a parlamentben felállított ravatalhoz, ahol volt, hogy 10 óra alatt lehetett sorra kerülni. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy sokak szerint a szingapúri média sem kicsit cenzúrázott, így lehet, hogy a számokat fenntartásokkal kell kezelni. Meg az is igaz, hogy a sikerhez vezető eszközök sem voltak mindig demokratikusak, sőt. De tény, hogy ha nem lett volna Lee Kuan Yew, akkor Szingapúr ma nem lenne az, ami. Az az ország, ahol a legkisebb a korrupció, legalacsonyabb a bűnözési mutató, az egyik legmagasabb a GDP, és állítólag tisztaságban is világelsők. Valószínűleg én sem is írnék róla, mert eszembe se jutott volna odamenni. De volt, és megteremtette a modern Szingapúrt. Azt a helyet, ahol például nem lehet rágót kapni, sőt ha valaki megpróbálja becsempészni az országba, az csak kicsivel kisebb bűn, mint ha drogot vinne. A metrón evés vagy ivás 100e forintba kerül, de szemetelésért is simán lehet ülni pár napot. Persze a bírság befizetése mellett. Tilos a dohányzás nyilvános helyeken (nem túl meglepő módon ezt be is tartják), nem szabad köpködni (Korea után ez komoly felüdülés), és az úton is csak a kijelölt helyen szokás átkelni. Más kérdés, hogy azért ez utóbbit teszteltem párszor, és egyszer sem vitt el a helyi TEK. Mondjuk azért volt egy pillanat, mikor megijedtem egy kicsit, mert a metrón a telefon nyomkodásából felnézve négy marcona rendőr állt előttem face to face, és mind engem nézett :) Szóval azért nem annyira meglepő, hogy rend és tisztaság van. Más kérdés, hogy talán pont a sok szabály miatt van az is, hogy jó-jó, de annyira azért nem is érdekes a hely.
Szerencsére viszont itt sem dőlt meg az az állítás, hogy éjszaka minden (nagy)város szép, mert egész más hangulata van az egésznek kivilágítva. Erről túl sokat mesélni nem lehet, de néhány kép talán segíthet. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, de talán ezek a mobilos képek is visszaadnak valamit a hangulatból.

70-80 éve itt még cölöpházak álltak

A DNS spirált formázó Helix híd és a MBS Hotel

A hotel előtti bevásárlóközpont

És a bevásárlóközpont előtti sétány

Végül pedig a sétány előtti kiülős partszakasz

Megint csak a hotel... Kicsit dominálja a belvárost...
Aztán egy másik napon visszamentem a Marina Bay Sands-hez, mert rájöttem, hogy fel is lehet menni a tetejére. Igaz csak egy nagyon kicsi része látogatható (a szokásos 5-6e forintos tarifáért), a maradék kizárólag a szálló vendégeinek van fenntartva. Mivel egy éjszaka nagyjából 100.000 forint környékén kezdődik, azokat a részeket simán kihagytam... Meg abban sem vagyok biztos, hogy egy ilyen alap szobához már jár a tetőn lévő medence használata is. Persze először meg kellett találni, hogy hogy lehet feljutni, úgyhogy a belső tereket is felderítettem.

Az 1-es torony lobbija
És az alsóbb szintek
Fentről a kilátás hozza azt, amit egy hasonló városban illik hozni, sőt, kimondottan extra, hogy nem csak üvegen át lehet kinézni és fényképezni. Mondjuk nem is értem, hogy hogy nem csapott még agyon senkit egy-egy leeső mobiltelefon vagy hasonló. És igazából itt térnék vissza a koreai vonatkozásra és a kulturális különbségekre. Egy nagyobb csoport ment fel előttem, és gyanúsan koreainak néztek ki. De hiába a kint töltött hónapok, még most sem sikerül mindig megkülönböztetnem a koreaiakat és a kínaiakat. De itt majdnem biztos voltam a dologban. Végül az a kevés kétségem is eloszlott, mikor a tetőre érve az egyik néni olyat fingott a tömeg közepén, hogy az még a Dumb és Dumber emlékezetes jelenetében is elfért volna. A csoport tagjai pedig boldogan veregették meg az asszonyság vállát, hogy na, ez már igen :) Ami egyébként meglepő volt, hogy mindezt nem a liftben eresztette el, hanem megvárta még felér a szabad levegőre... Na de vissza a kilátásra:

Az óriáskerék alatti útszakasz a Forma1-es pálya része

Kilátás nyugatra

Kilátás északra

Valamennyi látható a tetőn lévő hajó turisták elől elzárt részéből is

Ez pedig a látogatható rész

Üvegházak és szuperfák kivilágítva

És ha már erre jártam, akkor meglátogattam sötétben is a szuperfákat. Amiknek elvileg van valami külön műsorszámuk is, de tekintettel a volt miniszterelnök halálára és a nemzeti gyászra, az adott héten csak kék és fehér színekben voltak kivilágítva.

A nappali verzió a bejegyzés elején :)

Szintén

A főnök

Fehérben...

... és kékben
Ellátogattam még Sentosa-ra is, ami egy külön kis sziget délen, szórakozásra és kikapcsolódásra kialakítva. Vannak szép strandok (gondolom), meg egy csomó játék, bemutató, attrakció. Engem leginkább a szánkó nyári verziója érdekelt, ami rendesen kormányozható és kerekeken gurul, plusz a hozzá való pálya is aszfalttal van hó helyett borítva. Valami ilyesmi:

Nyári szánkópálya

Igaz elég sokat kellett sorban állni, de legalább az ki van találva, hogy aki az első menethez egyszer már kiállta a sort, a következő körökben már nem kell végigvárnia, egyből mehet a sor elejére. Az egyedüli probléma az vele, hogy van, hogy egyszerre 10-20 embert is kiengednek a pályára, és hát a legtöbben elég bátortalanul haladnak, folyton kerülgetni kell a mazsolákat :) Amivel még nem is lenne túl nagy baj, ha tudnák, hogy merre akarnak menni, és nagyjából egyenesen haladnának. De nem... Mennek keresztbe meg kasul, de olyan is volt, akinek sikerült megállni egy kanyar után. Szóval száguldozni nem lehetett, mert komplett családokat azért mégsem illik kilökni a pályáról. De azért így sem volt rossz móka.

És akkor a végére még néhány kép az esti Szingapúrról, hogy más megközelítésből is meg tudjam mutatni a MBS Hotelt és környékét.

Persze van azért még itt pár másik menő szálloda is

Mert hát olyanban sem lehet rossz lakni, ahonnan ilyesmi a kilátás

A sétahajózás és elég népszerű

Merlion - oroszlán fej, hal test