Busan

Mivel jogosnak találtam a kritikákat, hogy kevés a kép, ezért a busani kalandjainkat most igyekeztem a szokottnál gazdagabban illusztrálni. Az első állomás izgalmasra sikeredett, a Seokbulsa templomot kerestünk meg a hegyekben. Metróztunk, sétáltunk, aztán felmentünk a hegy tetejére siklóval (ilyen drótkötélpályás, kabinos fajtával), láttuk az erőd egyik őrtornyát (vagy nem), kicsit eltévedtünk, átvágtunk egy falun ahol fehér ember előttünk még nem nagyon járt, majd egy csomót sétáltunk lefelé az erdőben.

Az erdőben lefelé sétálós szakasz. Természetesen a helyi
nyugdíjasklub 90%-a most is simán beelőzött minket

Aztán mikor már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, na akkor jött az utolsó 100 méter. Legalábbis az útjelző tábla szerint... érzésre nagyjából a szintemelkedés volt 100 méter, az út meg kábé 300. Egyes vélemények szerint meg jóval több :) A kép ugyan nem adja vissza, de a mínusz fokok ellenére nem kicsit izzadtam meg.

Nem nagyon volt olyan autó, amelyik kipörgés
nélkül tudott volna kijönni a kanyarokból

Mivel az nem olyan jó móka ha ráfagy az emberre a ruha, megoldásként azt sikerült kitalálnom, hogy ahogy odaértünk, már le is kaptam a két alsó réteget felülről, és szépen kiteregettem őket a templom elé a korlátra. Aztán a biztonság kedvéért a felsőm ujjával jó igényesen oda is csomóztam mindent :) Sajnos kép erről nincs, de a módszer működik :) Viszont ha valaki csak templomot szeretne nézni (túrázni meg kevésbé), annak nyomatékosan ajánlom a metrómegálló - taxi - templom megközelítési módszert.

Seokbulsa, a képbe bemászó turistával

 

Mivel mi kemények vagyunk (meg nem is tudtuk, hogy mire vállalkozunk) a sok mászkálás miatt csak a naplemente környékére értünk vissza a beach-re, amit sajnos eléggé feltúrtak. Vagy átalakítanak, vagy egy giga nagy homokvárat akarnak felhúzni azzal a néhány markolóval... Bármi is a terv, mindez nem akadályozott meg abban, hogy betoljunk a parton egy jó kis cukros, ketchupos hotdogot :)

Később a vacsorához aztán egészen jó helyet találtunk a Foursquare segítségével, csak meg kellett várni amíg elfogy az étterem elől a sor. De mint utóbb kiderült, nem véletlenül álltak ott annyian. Az sem volt gyenge, hogy mindhárom mobil szolgáltatónak volt bent antennája, hogy hasítson rendesen a mobilnet evés közben is. Mert anélkül itt tényleg megáll az élet. De ezt majd egyszer egy másik bejegyzésben.

Csak térerő legyen meg forró leves...

A téma iránt kevésbé érdeklődőknek cserébe néhány kép az esti belvárosról, ahol január 4-én még erősen karácsonyi volt a hangulat.