Zsetonos piac

Ismerős érkezett Szöulba, ezért újra meglátogattuk a fővárost. Nem voltak nagy terveink, meg időnk se sok, mivel csak egy napra ugrottunk fel. Úgyhogy a KTX-et választottuk, ami ugyan nem olcsó, de legalább haladós a tempó. Amit nehezen tudok feldolgozni, hogy vannak olyan időszakok, amikor 10 percenként követi egymást 1-1 ilyen vonat Daegu és Szöul között, és ennek ellenére is van, hogy egy nappal előtte már elfogynak a másodosztályú jegyek. És persze tele is van a vonat. Ráadásul soha nem jelentkezik az otthon mindennapos probléma, amikor hiába helyjegyes a műsor, mire felszáll az ember már ülnek a helyén. Úgy néz ki itt többen ismerik a betűket és a számokat... Aztán jön a kalauz, belép a kocsiba, meghajol, egy lendülettel végigsétál a vagonon, újra meghajol, majd kimegy. És ez nem valamiféle udvariassági látogatás volt, hanem a jegyellenőrzés.

Mi is ilyen szépen, rendesen ültünk és hasítottunk 307 km/h-val Szöul felé.

Szöulban a pályaudvaron kiderült, hogy van még ember, aki nyilvános telefont használ, ráadásul itt a Samsung és az LG hazájában van rá jelentős igény. Nagyjából 100-an sorakozhattak a pályaudvaron található 10 készülék előtt. Na persze nem önszántukból. Koreában még van kötelező katonai szolgálat, és úgy tűnik, hogy ezalatt nem tarthatják maguknál a telefonjukat a szolgálati idejüket töltő katonák. Akiknek egyébként iszonyat gyerek fejük van.

Zsófival kiegészülve az egyetlen új meglátogatott helyszínünk a 통인시장 (Tong-in Market) volt, amit nemes egyszerűséggel nevezzünk csak zsetonos piacnak. Nagyjából a szokásos street food kínálatra épül a mutatvány, egy hosszú soron lehet rengeteg kifőzde kínálatából válogatni. Annyi benne a csavar, hogy a bejáratnál be kell fizetni 5.000 Wont, ami nagyjából 1150 forint, és ezért az ember kap egy tálcát, meg 10 zsetont.

A helyszín. Ha mindenki szembe jön, az legyen gyanús :)

5000 Won = 10 zseton (meg egy tálca)

A soron végigmenve pedig lehet válogatni a kínálatból. A legtöbb dolog 2 zseton, de vannak kevésbé húsos dolgok is 1 zsetonért. Illetve elvétve találni 4 zsetonos ajánlatokat is, de csak igen ritkán. És a 10 zsetonból igazából ki is lehet jönni, de ha valaki annyit eszik, mint én (egyesek szerint "kurvasokat"), akkor érdemes lehet dupla adagban gondolkodni. De igazából a 2 ember, három adag tűnik ideálisnak. Legalábbis nekem. De lássuk mit sikerült összeválogatni :)

13 zsetonnyi adag

A poharas téma fűszeres, édes csirkehús plusz rizstészta, csillagos ötös (2 zseton). A pörköltre hasonlító dolog a pulgogi, amit a szokásoktól eltérően itt jó sok hússal készítettek. Kicsit csípősen, de még így is hibátlan volt (2 zseton). A két fasírozott igazából nem tudom, hogy pontosan micsoda, de az biztos, hogy a felső finomabb volt, mint az alsó (2-2 zseton). A jobb alsó valamilyen grillezett hús, egy nagyobb darab rizstésztával megtöltve. Ebben az volt az igazán jó, hogy kivételesen nem volt édes, már-már Horvátország ízeit idézte (1 zseton). Aztán két szelet zöldséges tojásos izé (utólag már magam sem értem, hogy minek a hatása alatt álltam, amikor ezt kiválasztottam), durván kettes alá, mivel hús sem volt benne, plusz hideg is volt (1 zseton). Pár apró virsli, ami itt egyébként igen nagy divat, némi szezámmaggal megszórva. Totál hidegen került a tálcára, úgyhogy szintén csalódás (1 zseton). És végül egy szép adag csirkehús, ami ugyan nem volt olyan jó, mint amit Marika néni sütött még tavasszal az ablak alatt, de egész közel járt hozzá, ami nem kis szó (2 zseton). Szóval a tojást és a virslit nyugodtan ki lehet hagyni, minden más hibátlan. Legalábbis ebben a válogatásban. És az ennek a helynek az igazi szépsége, hogy ha be is csúszik egy-két gyengébb fogás, a többi simán kárpótol. Tényleg csak ajánlani tudom annak, aki Szöulban jár! Egyébként kicsit hasonlít a lisszaboni Mercado Da Ribeira-ra, csak ez nem a fine dining, hanem az igazi street food verzió.