A helyi közlekedéssel kapcsolatos dolgokat már megénekeltem párszor, de van egy olyan gyanúm, hogy később is esik majd még róla szó, mert a téma kimeríthetetlennek tűnik. A későn jövők az alapokkal itt ismerkedhetnek, a buszozással kapcsolatos tudnivalókról pedig itt lehet bővebben olvasni. És akkor erről a pontról lépnénk is most tovább... merthogy mostanság elég sintér sofőröket sikerül kifognom. Alapjáraton sem finomkodnak, de van, hogy valamiért elkapja őket az ideg, és akkor elkezdődik a maradj talpon vetélkedő. Legutóbb le volt zárva az 503-as útvonalának egy része, amit valószínűleg személyes sértésnek vett a buszvezető bácsi, és a padlógáz-satufék váltott technikájával tette meg a táv egy jelentős részét. A problémát meg leginkább az jelentette, hogy a forgalom miatt nagyjából 10 méterenként álltunk meg, és már kezdődött is minden elölről. Szorította is mindenki a vasat két kézzel... Szerencsére nagy volt a tömeg, így csak néha borult fel egy-két gyengébb nyugdíjas, vagy lazázó fiatal. Pár nappal később viszont egy itteni mércével normál buszozás végén nekem sikerült mosolyt és elismerést (bár lehet, hogy inkább csalódás volt) csalni egy busznyi koreai arcára. A buszok nem túl nagyok (belmagasság 1,95m), felszállás szigorúan csak elől, leszállás pedig csak középen, mivel hátul nincs is ajtó. Jelezni viszont bárhol lehet, mindig van egy gomb, amit elér az ember. Valahol a két ajtó között ültem, amikor már rég jeleztem és közeledtünk a megállóhoz. Gondoltam időben odasétálok az ajtóhoz, mert ki tudja... Ott ahol a "next" megálló a következő utánit jelenti, biztosra kell menni. Meg a 160 centis átlagmagasságra tervezett ülésekből sem olyan könnyű felkászálódni. De aznap ez is simán ment, plusz a lassítás során sem ért senkit 2G-nél nagyobb terhelés. És ez a szokatlan helyzet bizony túlzottan könnyelművé tett, és a másodperc egy tört részéig elkövettem azt a hibát, hogy egyik kezemmel sem fogtam a busz egyetlen kiálló alkatrészét sem. Na ezt a pillanatot használta ki remek érzékkel a sofőrünk arra, hogy 0,5 méter alatt fékezze állóra mind az összes kereket. Én pedig nagyjából fénysebességgel indultam el háttal a szélvédő felé. És ugyan nem túl magasak ezek a buszok, de valahogy úgy alakult, hogy elég alacsonyan repültem ahhoz, hogy a rutinos kis koreaiak ülve nézhessék végig, hogy eközben esélyem sincs elérni a felső kapaszkodót. De szerencsére volt még köztem és a busz eleje között két lelógó fogantyú is. Az első esélyem mellett mondjuk úgy szálltam el, hogy hozzáérnem sem sikerült, viszont a másodikat valami csodával határos módon oly tökéletesen kaptam el, hogy egyik ujjamat sem törtem ketté vagy szakítottam le vele. Na ekkor alakultak át a mosolygós arcok elismerővé és/vagy csalódottá. De simán leszálltam, és 2-3 nap múlva már a kezem sem fájt annyira :) Zárásként pedig jöjjön egy videó, amin többek között magyar hallgatók mutatják be a legfontosabb különbségeket Korea és Európa között. A buszozás témaköre természetesen náluk is feldolgozásra került :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése