Kellemes vasárnap délután volt, az elfogyasztott csirkecombok csontjai még a tányérokon sorakoztak. Nyugalom, békesség, meg jóllakottság érzés. Na ebbe a már-már idilli állapotba visított bele a lakás belső hangszórójából a sziréna, meg egy vészhelyzetre figyelmeztető női hang: Tűz van, azonnal hagyják el az épületet! Ez nem gyakorlat! Persze az sem kizárt, hogy csak a heti lottószámokat sorolta, merthogy a szinte kizárólag külföldiek által lakott épületben szigorúan csak koreai nyelven szól a riadó. Persze a hangsúlyból azért már sejtettük, hogy ezek mégsem a nyerőszámok lesznek, meg azért a sziréna is nyomatékosított kicsit. Hát nem mondom, hogy rohanva, de azért összekaptuk magunkat és elindultunk lefelé. Mikor leértünk, akkor azért már voltak ott páran, és azt figyelték, hogy valamelyik negyedik emeleti lakásból egészen halovány módon száll kifelé némi füst. Ekkor elég egyértelműnek tűnt, hogy nincs nagy baj, valószínűleg csak valaki odaégette az ünnepi curryt, a rendszer meg bejelzett. Mire ebbe megnyugodtunk, a kedvenc poribácsink már fent is volt a negyediken a kis zseblámpájával, hogy úrrá legyen a helyzeten. A lakók meg szépen lassan elkezdtek gyűlni a ház előtt. Érdekes volt, hogy ki mit mentett meg... Ami egyértelmű, hogy a telefon mindenkinek ott volt vagy a kezében vagy a zsebében. De ezen felül volt olyan, aki papagájt hozott, meg olyan is, aki notebookkal a kezében jött. Pár perc múlva a tűzoltóság is megjelent, ők két nagy piros autóval érkeztek. Nem volt vacakolás, azonnal el is kezdték összeszerelni a tömlőket, de végül azért belátták, hogy kicsit talán túlzás volt ennyire kapkodni. Persze inkább feleslegesen jöjjenek meg szereljenek... Úgyhogy szépen összecsomagoltak, adminisztráltak, aztán távoztak. A poribácsink meg minden angoltudását összeszedve jött közölni a jó hírt: "No problem! No problem!" Úgyhogy szerencsére senkinek sem esett baja, sőt talán már a papagáj is megnyugodott azóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése